A www.ezoterikuskonyvek.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi nyilatkozatunkat. Bezárás
Termékek Menü

Jobb agyféltekés rajzolás "tehetségteleneknek" is :-)

A jobb agyféltekés rajzolás főleg olyanoknak szól, akik egyáltalán nem tudnak rajzolni, akik úgy érzik, nincs tehetségük a rajzoláshoz, akik úgy vélik, soha nem islesznek képesek lerajzolni valamit. Erre a válasz az, hogy a kurzusok teljes létszámmal mennek, óriási az érdeklődés. Egy azonban garantált: lesz egy vagy több olyan hallgató, aki már a kezdetén siet tudatni velem: „Csak azt szeretném leszögezni, hogy rengeteg embert megtanított már rajzolni, de velem kapcsolatban beletörik majd a bicskája! Én ugyanis soha nem leszek képes rajzolni!” Ha megkérdezem, ezt mire alapozzák, a válasz mindig ugyanaz: „Azért lesz így, mert nekem nincs tehetségem.” Én pedig azt felelem, hogy várjunk egy keveset, és majd meglátjuk. Csaknem biztos, hogy hamarosan a magukat tehetségtelennek kikiáltók ugyanolyan magas színvonalon, boldogan rajzolnak, mint a csoport többi része. De még ekkor is gyakran igyekeznek kisebbíteni újonnan megszerzett képességeiket azzal, hogy azt „rejtett  tehetségnek” nevezik.
 
Úgy vélem, eljött az idő, hogy felülvizsgáljuk a hagyományos elképzeléseinket a kreatív tehetségről, legyen az „rejtett” vagy felszínen lévő. Miért tételezzük fel, hogy a rajzoláshoz ritka vagy különleges „művészi” tehetségre van szükség? Ilyen kijelentéseket nem teszünk más képességekkel, például az olvasással kapcsolatban. Ezzel az erővel ugyanis azt is gondolhatnánk,hogy csak azok a szerencsések tudnak megtanulni olvasni, akik ezzel az istenáldotta, öröklött tehetséggel születnek. A tanárok azt gondolhatnák, hogy az olvasás tanításának a legjobb módja az, ha a gyerekeket ellátjuk rengeteg olvasnivalóval; hadd forgassák, hadd ügyeskedjenek vele, azután meglátjuk, mi sül ki ebből.
Egy ilyen tanár természetesen soha nem próbálná a gyerek spontán olvasási kísérleteit a valódi olvasás felé terelni, hiszen félne megzavarni a „kreativitást”. Ha egy gyermek megkérdezné, hogy „Hogyan kell ezt kiolvasni?”, a tanár válasza ez volna: „Engedd el a fantáziád! Légy szabad! Tedd azt, ami éppen eszedbe jut! Használd a képzeletedet, élvezd, amit csinálsz! Fontos, hogy az olvasás örömet szerezzen!” Ezután a tanár figyelné, hogy a gyerekek közül melyik mutat „tehetséget” az olvasáshoz; ide vezetne az az elv, hogyaz olvasás képességét nem érdemes tanítani, hiszen ha a gyereknek eleve nincs hozzá „tehetsége”, akkor az utasítások úgysem érnek fabatkát sem.
 
Könnyű belátni, hogy ilyen módszerekkel egy huszonöt fős osztályban egy-két, jó esetben talán három gyerek lenne képes úgy-ahogy megtanulni olvasni.
Őket tartanák azoknak, akiknek van az olvasáshoz „tehetségük”, az pedig nem vitás, hogy ilyeneket lehetne hallani: „Zsuzsika nagymamája is ügyesen olvasott, talán tőle örökölte” vagy „Gyuszika igen jól olvas. A családja is irodalompártoló. Nem vitás, eza génjeikben van.” Eközben az osztály többi tagja úgy nőne fel, hogy azt mondaná magában: „Nem tudok olvasni. Soha nem volt hozzá tehetségem, biztos vagyok benne, hogy soha nem fogok megtanulni.”
Amit leírtam, az többé-kevésbé igaz a rajzolásra. Biztos vagyok abban, hogy a szülők hevesen tiltakoznának, ha a tehetség létén múlna az, hogy a gyerekük megtanul-e olvasni. Ám valami okból a legtöbb ember, szülők és tanulók érthetetlen szelídséggel, csüggedt beletörődéssel fogadják el az ítéletet: „Nincs tehetsége a rajzoláshoz.” Ez a szituáció egészen a képzőművészeti iskolákszintjéig is eljut. Ott vannak a szorongó diákok, akik aggódnak amiatt, hogy nem rajzolnak elég jól és nincs művészi tehetségük. Ők már az első napon összefutnak azzal a tanárral, aki így kezdi az órát: „Ez itt egy csendélet, rajzoljátok le.” Ezt azonnal követi a rettegő tanulók számára oly félelmetes fenyegetés: „… aztán majd kiderül, hogy ki maradhat ebben a csoportban,és  ki  nem.” Ugyanezt képzeljük el egy kezdő francia tanfolyamon! Bemegy a tanár az első alkalommal és közli: „Gyerünk, kezdjetek el franciául beszélgetni!”, ebben benne van az a burkolt fenyegetés, hogy aki nem tud már most franciául, az ne remélje, hogy itt maradhat… 
 
Nos, nálunk ilyen nem lesz. Gyere és próbáld ki Te is a jobb agyféltekés rajzolást! Nem csak rajzolni tanulsz meg, de a kreativitásért felelős jobb agyféltekéd mozgósítása miatt új megoldások jutnak eszedbe a mindennapok során, sőt, nyugodtan állíthatom, másképp látod majd a világot. Kis létszámú tanfolyamokat márciusban 12-13-14-én és 20-21-22-én tartunk. 14 éves kortól gyerekeket is várunk, de ha kisebb gyerkőcökkel jönnél, jelezd és kitaláljuk, hogyan lehet megoldani. :-)
A három nap során reggel 10-től délután ötig tart a képzés (persze a vége általában csúszik, mert mindenki buzgón rajzol, és abba se akarja hagyni. :-) Nem kell hoznod semmit, csak egy kis uzsonnát meg innivalót, a felszerelést tőlünk kapod. 
További információ: Felföldi Anna 06 30 580-1088