A www.ezoterikuskonyvek.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi nyilatkozatunkat. Bezárás
Termékek Menü

Sikeres felnőtt lesz a gyerekemből?

Mindannyian arra törekszünk, hogy boldog gyerekkor után, sikeres, kiegyensúlyozott felnőtté váljon gyermekünk. Az évek során pedig rengeteg kérdés merül fel bennünk: vajon mindig jól döntöttünk-e, miről maradtunk le, hogyan teljesíthetnénk jobban a szülői szerepben, hiszen már az egészen pici gyerekek is fogékonyak a tanulásra, s az első években is fontos, hogy megerősítsük az önbizalmukat, támogassuk a kreativitásukat. Gajdos Judit gyermekpszichológust a sikerről, és az ahhoz vezető útról kérdeztük.

A sikeres gyerekből sikeres felnőtt lesz?

A sikeres gyerek sikeres felnőtt lesz?

Sikeres gyereknek mondjuk a jól tanuló, jól alkalmazkodó és/vagy valami területen tartósan jól teljesítő gyereket. Siker az, amikor valaki valamiben tartósan jó eredményt tud felmutatni. Minden szó lényeges. Pedig többnyire nem a kitűnő tanulók viszik a legtöbbre, ezt mindenki tudja, aki volt már osztálytalálkozón. Nem tudok statisztikát, de arról is van benyomásunk, hogy azért a sikeresek között kevés az, aki az iskolában nagyon nem volt sikeres.

Gyermekkorban a pszichológiai problémáknak egy nagy része tanulási problémaként jelentkezik. Ezek a gyerekek az iskolában nem vagy nem eléggé sikeresek. Azt tapasztalom, az ilyen gyerekek szülei majdnem minden esetben maguk is sikertelen iskolások voltak, és sokuk késáőbb sem elégedett a munkájában, hivatásában befutott pályájával, vagy egyenesen nem tudott egy karriert felépíteni. Tehát az iskolai siker inkább segít mint nem, de a feldolgozatlan iskolai kudarcok biztosan lehetnek – akár több generációs – karrier problémának is az elindítói. Az iskoláskori sport, zenei, más művészeti kiemelkedő eredmények inkább vetítenek elő egy sikeres felnőttkort, mivel inkább képesek a sikerességet elősegítő tulajdonságokat, képességeket, szokásokat kialakítani. Ilyenek a céltudatosság, a jó koncentrálás, az akaraterő, ami túlvisz a nehézségeken, a rendszeresség, a módszeresség, az önbizalom. Ezek a más területen elért sikerek jó önismeretet alakítanak ki és reális, jó önbizalmat.

Tudjuk ugyanakkor, hogy egy ígéretes karrier megtörése – ami néha előfordul a sport vagy a művészetek terén – egyeseknél nagyon komoly törést okoz az egész életére nézve is. A talpraállásnak azonban ilyenkor nagyobb a valószínűsége. 

   

Az iskolai sikerek előrejelzését csökkenti, hogy ma az iskola gyakran nem tudja elég sokoldalúan látni a gyerekeket, az iskolai értékelés – főként az osztályozás – elhalványítja azokat a megerősítéseket, melyek nem érdemjegyben fejeződnek ki. Így aztán egy szavalóversenyt nyert közepes tanuló kap egy ötöst érte irodalomból, de nem viszi úgy előre a siker érzetében, mintha a hármasát ötösre kijavítaná bármely főtárgyból. Véletlenszerű, hogy ennek nyomán elvetődik-e egy szakkörbe, felfigyel-e rá egy tanár, aki menedzseli ennek a képességnek a kibontását vagy pedig egy történet lesz a gyerekek, unokák számára. Ennek persze ne becsüljük le a hatását, mert nemcsak a kudarc, de a siker is több generációs.

Aki megnyert egy olimpiát, az egyik legnagyobb sikert érte el, és a legközelebb került egy nagy bukáshoz is egyszere. Sem a siker, sem a kudarc nem végleges. Egy érett ember tudja, akármilyen sikert ért is el, mindig van, aki jobb nála, és akármilyen kudarcot szenvedett is el, mindig van esély felemelkednie. A gyerekek azonban ezt nem tudják, nélkülünk, felnőttek, szülők, nevelők nélkül nem.

Milyen gyerekek voltak a sikeres felnőttek? Sokfélék. Azt azért elmondhatjuk, hogy a jó fejlődés – nem a problémamentes fejlődést értem ez alatt, hanem az időről időre megoldott problémákat és a megtalált egyensúlyt – jó alap lehet egy megbízható teljesítményre. A fejlődés felkészít az életre, megtanít egy munkamódot nekünk arra, hogy mi is, a dolgok is változnak, elvesztünk dolgokat, új emberek, elvárások, helyzetek lépnek be az életünkbe, és mindig megtanulunk abban jól élni. Ha alapvetően megoldódnak a dolgok mindig, sok tapasztalat gyűlik bennünk össze, hogy hogyan legyünk felnőttek.

A csodalámpa
Kosárba

A gyerekek sokáig nem tudják önmagukat értékelni, ha nem mondjuk a kisgyereknek, ügyes vagy, nem tudja, hogy ügyes volt. Ezért az eredményeiket fel kell mutatni és el kell helyezni az életük és személyük teljes valóságában. Először az iskola jelez vissza: értékel, osztályoz, de ezt az értékelést a szülőknek még meg kell erősíteniük. Egy kisiskolás számára az iskolai eredményeinek óriási tétje van: úgy érzi, csak jó tanulással biztosíthatja szülei szeretetét. A tanítónak és szüleinek tanul, nem az életnek. Végső soron a szülők azok, akik gyerekük sikerességéről naponta és naponta ötvenszer döntenek. Sokszor látok a rendelőben unott, undok, az asztalon elfekvő csodálatos óvodásokat, akik valójában nem mernek szóba elegyedni, mert már biztosak benne, hogy rosszul válaszolnának. Pedig egyáltalán nem.

Angyali esti mesék
Kosárba

Sokszor látok síró iskolás kislányokat, akik attól félnek, megbuknak, mert nem tudtak valamit egy dolgozatban. A gyerekek maguktól kb. 12 éves korukig nem igazán tudják, mit tudnak, nem tudják, mit ér, amit tudnak. Sajnos olyan az iskolarendszerünk, amiben inkább azt vélik tudni, mit nem tudnak. A szülők sokszor szintén úgy érzik, óriási a tét, hogy a szülőségük vizsgázik a gyerekek iskolájában. Egy gyermek sikerességének gyámolítása során a szülők egy folyamatos, nagy belső munkát végeznek. Mondhatjuk, nagy önismereti munkát. Elválogatják a lényeges eredményt vagy kudarcot a lényegtelentől, saját érzéseiket a gyerekeikétől, kontrollálják saját vágyaikat és félelmeiket, mindezt fiuk vagy lányuk jó ismeretében, mert ismerniük kell a teherbírását, hogy mi történt vele addig – számos egyedi körülményt. Nem utolsósorban saját magukat nyugtatják meg vagy intik önmérsékletre, látják vagy megkeresik a lehetséges következő lépést, és mindennek fényében mondják ki, jól van gyerekem, vagy azt, hogy nem gondolod, hogy itt és itt tenni kellene valamit? Megtanítják a gyerekeknek a reményt, hogy bármi történt, jól történt, vagy ha ebben a pillanatban nem történt is jól, mire lehet ez később jó neki. Azonban így állni a gyermek és az ő munkája mellett, sokszor elég nehéz.  

 

Különórák vagy kreatív szabadidő

Ha a gyermek erős, egészséges, érdemes megkínálni néhány kiegészítő elfoglaltsággal, különórával. Nem túl sokkal, hogy napjában több órát tudjon játszani a szabad levegőn, a társaival vagy éppen magában lenni, legyen több óra ideje, amit maga tölt el, irányítás nélkül. Ez a mai életmódunk és a mai iskola mellett utópisztikusnak hangzik, a mai gyerekek fejlődési igényeit tekintve azonban ez a realitás. Ha nem kapják meg a pihenőidőt akkor megszerzik, a lecke felett ábrándozva vagy az órán. Hogy milyen órákkal? Én szerencsés kiegészítésnek tartom általában a zenét és a mozgást, valamilyen kreatív tevékenységet. Az önkifejezésre tanító, harmonizáló tevékenységeket. Érdemes nagy körültekintéssel választani a gyerek vonzalmait figyelembe véve, és az oktatást, a tanárt jól megismerve. Legtöbb iskolán kívüli tevékenységben ma már van próbahét is.

Nincs szabály a változtatásra, csak egy, az alapos mérleglés. Néha mégsem jó az a különóra, ami mellett körültekintően döntöttünk, néha megváltozik benne valami, vagy a gyerek változik. Az egyik legnehezebb kérdés, mikor érdemes abbahagyni. Először többnyire a nehézségek megértésével, az azokon átsegítéssel próbálkozunk, de ha nem lesz jobb, talán érdemes váltani.

Michael P. Nichols: Értő hallgatás
Kosárba

Az önbizalom alapvető, de kell még más is

A jóga úgy tartja, a kiemelkedő emberekben három dolog együtt van meg: vágy, törekvés valami jobbra, akaraterő a kivitelezéshez és a belátás, azaz képesség a tanulásra. A pszichológia sem mond nagyon mást: motiváció vagy céltudatosság, én-erő a kitartó munkára és a nehézségek leküzdésére, koncentráció, rugalmasság. A jó szokások is hasznosak: a rendszeresség, a módszeresség, a mértékletesség – ezek már a csecsemőkortól épülnek. Mindenki másban erős és másban gyenge, másban merev vagy éppen rugalmas, ezért ezeknek a képességeknek a kifejlesztése vagy továbbfejlesztése meglehetősen egyedi. Az azonban, hogy valamit megtettem és annak hatása van, elementáris tapasztalat, amit senki nem nélkülözhet.

Goldie Hawn: Hogyan neveljünk boldog gyermeket?

A modern pedagógia nagy erővel fordult a tehetséggondozás felé. Érdekes módon most nem a láthatóan tehetséges gyerekek érdekében, hanem éppenséggel az iskolában kudarcos vagy tanulási zavaros gyermekek érdekében. Arra jöttek rá, hogy nagyon nehéz egy kudarcos területen fejlődést elérni, ha viszont sikerül megtalálni a gyermek tehetségét, abban szélsebesen tud fejlődni. Gondolnánk, hogy ez egy kompenzáció, amivel mindig is próbálkoztak, pl. gyenge tanuló de sikeres futó. Pedig nem ez történik, hanem beindul az egész gyerek fejlődése, és anélkül, hogy pl. egy számolási zavaros gyereknél a számtannal külön foglalkoznának, a tehetséges színjátszás gyakorlása során jobb lesz matekból is. És mennyivel kellemesebb így mindenkinek! Ez a fejlődéslélektan tudásának egy nagyon szép alkalmazása a pedagógiában.

 

Példamutatással lehet igazán változtatni

Gyakori, amikor a szülők tudatosan tévesztenek szerepet és alig várják, hogy kisiskolás gyereküknek majd segítsenek a tanulásban. Ezt a legtöbbször anyai buzgalmat a tanítónénik általában jól fogadják, sőt kérik. Egy-két év múlva azonban ugyanezek a szülők panaszkodnak, hogy kisfiuk vagy kislányuk nem akarja csinálni a leckéjét. Először megtanítják, hogy a leckét valójában ők, a szülők kapják, mondják is, hogy az ő felelősségük, elkészült-e, hibátlan-e a lecke. A gyerek szinte csak kelléke az anya megfelelési vágyának. Utána csodálkoznak, miért is nem érzi kicsinyük magáénak a feladatokat. Most is van páciensem, akinél az általános iskola végéig fenn tudták tartani ezt a kettős iskolát, és csak akkor vált tarthatatlanná a helyzet. Addigra a fiú már szinte minden iránt közönyössé vált, nem voltak kapcsolatai és szinte csak elkerülésre játszott. Szívszorongató  pillanat, amikor egy elsős magára csukja a szobája ajtaját, mert leckét ír. És ígéretes pillanat, mert most kezébe vette a dolgát.

Egy másik hibaforrás, hogy valamire szeretnénk nevelni egy gyereket, ami nekünk nincsen meg. Például legyen kitartó, de én mindig új keresztrejtvényt kezdek, ha elakadok. Vagy azonnal kilépek egy kapcsolatból, beszélgetésből, munkahelyről, ha nem tetszik. Ezzel legalább két baj van. Nem tudom, milyen úton kell végigmenni, amin az ember kitartóvá válik. Hogyan tudnám akkor másnak megtanítani? Másrészt folyamatosan mutatom az ellenkező példát, és azt közlöm, az állhatatlanság nem is olyan nagy baj, hisz én is ilyen vagyok. Rossz hírem van, ha kitartó gyereket szeretnénk, az egyetlen mód, hogy kitartóvá válunk. A többi csak szó. Sajnos, még a nyelvóra sem olyan hatékony annak, akinek a szülője nem beszél egy nyelvet mint ellenkező esetben. Kivéve, ha pl. a nyelvtanárral személyes, érzelmi kapcsolata lesz, vagy tudni akar beszélni a külföldi szerelmével. Ilyesmi, valami fontos és személyes. 

Dr. Elisa Medhus:  A jó szülő kézikönyve

Ez a szép, mindig van másik lehetőség, mindig van mód a javításra. Még egy hiba: a siker közvetlen akarása. Ha a cél maga a siker, akkor félő, hogy az nagyon törékeny lesz. Pl. azt a célt kitűzni, hogy egy diák kitűnő tanuló legyen, belátható, hogy miért nem éri meg. Mégis időről időre találkozom lányokkal, akik boldogtalanok a jeles eredményükkel, és a szüleik is azok. Az ilyen gyerekek könnyen abbahagyják a tanulást, ha már nincsen hol kitűnőnek lenni, és más felszínesebb célok felé szoktak fordulni, mint menő férj, ház, kényelmes élet, ilyesmi.

Thomas Schäfer: GYERMEKEK GYÓGYÍTÁSA CSALÁDÁLLÍTÁSSAL

Jelenti-e mindez azt, hogy amit nem tudunk, a gyerekünk sem fogja tudni? Természetesen nem. Egyrészt a tapasztalatokat át tudjuk vinni egyik dologról a másikra, pl. valaki apa szenvedélyesen madarászik, ezen keresztül a gyerekei a valamit szenvedélyesen csinálni dolgot tanulják meg, nem csak többet tudnak a madarakról. Rengeteg hatás ér minket, fontos kapcsolatok, mind hoznak valamit az életünkbe, mindig tapasztalhatunk, mindig tanulhatunk. A mostani kor nagy problémája, hogy a szülői-nagyszülői generációknak egészen más készségek kellettek a boldoguláshoz. Sok gyerek előtt nem áll egy megélt tapasztalat a munka szerzés, a karrier módjáról. Mi sem tudjuk igazán, hogyan kell ezt most jól csinálni. A szociológusok szerint bele kell törődni, hogy egy ember nem egy foglalkozást űz és mélyít el egy életen át, hanem sokaknak átlagban négy-ötször kell foglalkozást váltani. Ezt elképzelnem is nagyon nehéz a magam tapasztalataival. Azt is, hogy nem feltétlenül egy munkahelyen, hanem több kisebb munkával kell megkeresni az egy hónapra valót. Ez azt jelenti, a mostani fiataloknak, gyerekeknek más kell adja a létbiztonságot, mint ami nekünk adta. Ezért úgy gondolom, mindenkinek a jövőben nagyobb szüksége lesz, van a belső erőkre, és felértékelődőben vannak a belső harmóniát igérő elfoglaltságok.

Stephen M. R. Covey és Greg Link: Okos bizalom
Kosárba

A hirtelen társadalmi mozgásokhoz sosem automatikus az alkalmazkodás. Mindkét eset – a kiugrás és a lecsúszás – ebben egyforma. A hirtelen sikerben növekszik a féltés, boldogul-e, abban a világban, ahol a szülők nem járatosak. Ha látják, hogy boldogul, csökken a féltés és nő a büszkeség. A sikertelen, elakadt gyerekkel nehezebb a helyzet. Szülőként nehéz tehetetlenül nézni, elfogadni, hogy a gyerek nem sikeres. Mindenképpen jó megmaradni a szülő és felnőtt gyerek kapcsolatnál, és nem visszamenni a gyerekkorba. Barátaim nemrég említették, a lányuk kölcsönt kért, de már x összeggel tartozik. Nagyon bátor és bölcs dolognak tartottam, hogy a stabil megélhetést még nem talált, végzett felnőtt gyerekük életét egy idő után el merték választani a sajátjuktól. Mert ez a valóság: egy felnőttet nem tudunk a hátunkra venni, még a gyerekünket sem. Tudunk segíteni beszélgetéssel, a tapasztalatainkkal, az ötleteinkkel, néha helyzetbe tudjuk hozni, ki tudjuk segíteni és bizakodva nézzük, hogyan maga éli az életét. És szeretjük, akárhogyan is sikerül ez neki.