A www.ezoterikuskonyvek.hu webáruházának felületén süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi nyilatkozatunkat. Bezárás
Termékek Menü

Z és Alfa generációs gyerekek számára egyre nehezebb kikapcsolódni

Csodás változás érhető el a zárkózott gyerekeknél is
A mai gyerekek tényleg mások, másként gondolkodnak, viselkednek. Emiatt gyakran nem is értjük a Z és az Alfa generációs gyerekek aggodalmait. A gyerekeknek felépített önbizalomnövelő meseterápia kifejezetten nekik szól.
 
Hogy kik ők?
A Z generáció szülöttei már minimum kiskamaszok, sőt az idősebbek lassan felnőttkorba lépnek. Az Alfák még nincsenek nyolc évesek, ők a 2010 után született gyerekek.
 
Jellemzőjük, hogy már tipegőként is képesek használni a tabletet és az okostelefonokat, sőt mire óvodába mennek, jól elboldogulnak az interneten is.
 
Európai felmérések szerint az óvodások több mint fele rendszeresen használja is az elektronikus kütyüket, s már egészen kicsiként is hozzászoknak a szüleiknek gyakori problémát okozó multitaskinghoz, vagyis képesek egyszerre több dologgal foglalkozni.
 
A pöttyös labdával, homokozóban, színes mesekönyvön, diavetítőn szocializált szülők pedig csak kapkodják a fejüket, és megpróbálják minden kívánságát teljesíteni a jól értesült kis akarnokoknak.
 
Merthogy e korosztály szülöttei legtöbbször mindent azonnal szeretnének. Megtehetik, hiszen a kutatások szerint alig néhány évesen is nagyon erős vásárlásbefolyásoló erejük van, még azt is véleményezhetik, hogy milyen autót vegyenek a szüleik.
 
De vajon tényleg mindent megkapnak? És amit kapnak, azt annak tudatában adjuk, hogy gyermekeink szellemileg sokkal gyorsabban fejlődnek, mint annak idején a szüleik generációja, sőt még a saját érzelmi fejlődésüknél is. Mire van igazán szükségük? És miért egyre több a kudarctól rettegő gyerek, és a félelmét elrejtő passzív álarcot viselő kiskamasz?
 
Az előző generációk (akik ma szülők, nagyszülők) számára elképzelhetetlen az a virtuális függőség, amiben a gyerekek élnek. Posztolunk, hogy annak idején mennyire más volt minden, mert ha találkozni akartunk az osztálytársunkkal akkor átbicikliztünk/buszoztunk hozzá, felkiabáltunk, hogy otthon van-e, és nem messengeren írtünk neki sos üzenetet. Hogy suli után a közeli játszótéren hintázva dumáltuk meg az élet nagy dolgait, és nem magányosan írogattunk a SnapChaten a többieknek....
 
A leggyakoribb fegyelmezési mód éppen ezért, a kütyüktől való eltiltás, az okostelefon, tablet, számítógép elzárása. A gond ezzel az, hogy csak ellenállást érünk el vele.
 
Vajon hányan felejtették el, hogy annak idején a vasárnapi családi ebéd milyen kínlódás volt, mert miatta le kellett tenni az éppen olvasott regényt, vagy ott kellett hagyni a döntő pillanatban a focipályát. Pedig kit érdekelt akkor a húsleves és a rántott hús?! :) Csakhogy a mostani gyerekeket éppúgy beszippantja az online világ. Ha nem jobban. 
 
Az az óvodás, kisiskolás, akinek a szülei azután - külön - vacsoráznak, miután ő már lefeküdt, vagy éppen még bőven zajlik valami érdekes esemény a felnőttek körében (pl. vendégség) úgy érzi, kimarad a dolgokból, ezért szinte képtelen elaludni. Az online világról lekapcsolódni - ahol egyébként ott vannak a többeiek, a barátok, az osztálytársak... - még az előzőnél is rosszabb érzés. Kimaradok, nem tudom, hogy mi történt, a későbbi beszélgetések során sem értem a megjegyzéseket, poénokat, mit szólnak a többiek, épp hogy be tudtam jutni a társaságba.... Helyrehozhatatlannak tűnő kiesésnek érzik a kicsik és a kamaszok is. (No és sokszor a felnőttek is, ezért is nézik meg óránként többször is.)
 
A meseolvasás szerencsére újra reneszánszát éli. Hogy miért szerencsére? Mert a fantázia, a kreativitás fejlődése, a napi feszültségek elengedése kategóriákkal jobb hatásfokú, mint amikor a képernyő előtt ülve nézik a gyerekek a mesét.
 
És egy másik dolog miatt is jó, hogy visszatérőben van a meseolvasás. Évszázadokkal ezelőtt többek között azért mondtak mesét egymásnak az emberek, mert viszonylag kevés inger érte őket, és ezzel tették izgalmasabbá a napjaikat. A meseolvasás szerepe azóta megváltozott.
 
Ma nagyobb jelentősége van annak, hogy megnyugvást hoz, kikapcsolhatunk a szinte feldolgozhatatlan mennyiségű információáradatból. A Z és Alfa generációs gyerekek számára ugyanis egyre nehezebb kikapcsolni a napi zsongásból. Márpedig amikor apa/ anya mesét olvas, olyankor valóban le lehet tenni a kütyüket, bensőséges, intim hangulat alakul ki, ahol meg lehet pihenni, a történet alapján nem csak szóba hozni a napi eseményeket, félelmeket, aggodalmakat, sikereket, de a beszélgetés során fel is lehet oldani azokat.
 
1. A mesék hatalma csodálatos. Megmutatják a világot, az érzelmeket, a félelmeket, ugyanakkor motiválnak, utat mutatnak és reményt adnak a gyerekeknek. Persze a szülők számára minden egyes nap leülni, és mesét olvasni bizony fárasztó. A szülők egynegyede soha nem is teszi. A 4-10 éves gyerekek alig fele hallgat esténként mesét, pedig a kutatások szerint még az immunrendszer működését is jelentősen javítja a napi mesehallgatás.
 
2. Mesehallgatás közben a gyerekek érzelmekkel kapcsolódnak a szereplőkhöz, szeretik vagy éppen nagyon nem kedvelik őket. Sőt, az érzelmi kötődés mellett azonosulnak is egy-egy szereplővel, így reményt kapnak, hogy lám, a legkisebb is nyerhet a feladatok során. Vagyis ő, aki a családban, az óvodás csoportban, vagy éppen iskolában a legkisebb, legügyetlenebb, esetleg a leghalkszavúbb… is lehet hős, és nyertes a nagyokkal szemben.
 
3. A meditációs mesekönyvekben szereplő történetek többnyire valós élethelyzeteket mutatnak be, ahol mindig kedvező megoldás születik. Miért fontos ez? Mert a gyerekek számukra biztonságos környezetben tanulják meg: mindenkivel történnek rossz dolgok nem csak velük, és van megoldás.
 
4. Mesehallgatás során a varázslatos dolgokra képes képzelőerő, vagyis a fantáziais hatalmas teret kap, amikor a gyerek elképzeli a történetet, a helyszíneket, a szereplőket… A meditációs mesekönyvek – például a szokásosnál részletesebb tájleírásokkal – erre kifejezetten nagy hagsúlyt fektetnek. A képzelőerőnek ugyanis a gyerek a későbbiekben is nagy hasznát veszi majd, például amikor elvont dolgokat fog tanulni az iskolában. Komoly kutatási eredmények vannak, melyek szerint a vizualizációt rendszeresen gyakorló gyerekek kreatívabbak, könnyebben koncentrálnak, tanulnak.
 
5. A kedvelt mesék problémamegoldásait örökre megjegyzi a gyerek, és ezeket sokkal könnyebben képes betartani, mintha néhány évvel később már tiltásként szembesülne velük a saját életében.
 
A mesék varázslatos hatását felhasználva olyan dolgokat is megtudhatunk a gyermekünkről, amit önmagától esetleg nem mesélne el, és mi sem gondolnánk rá. Sőt, a kellemetlen helyzeteket is szóba hozhatjuk indirekt módon.
 
Fontos, mert tudnunk kell a gyermekünkkel történtekről, és azért is, hogy közösen kereshessünk megoldást. Közösen, vagy ha szükséges, csak mi felnőttek. Mert, bár mindig voltak nagyon önálló gyerekek, ma túl sok olyan egyébként jó és szerető családban élő 8-10 évessel találkozni, akik úgy érzik egyedül vannak a problémáikkal – “Majd megoldom magam! Az a dolgom!” –  és akik azért nem mondják el otthon a gondjaikat, mert nem akarják azzal is terhelni az egyébként rengeteget dolgozó szüleiket.
 
Ezért született az Esti manó mesék című könyv is.
 
Dezslik Magdolna, meseterapeuta